Zuhanó tündérnimfa
Tündér voltál egyszer, elemi jó kedvvel. Érzéki gyengédség; lényed férfi szemmel Szerelem-, halálvágy kettős Istennője, Életemlékezet ősi, igaz őre.
Versválogatás II.
Otthont hány mókusnak adnak, gyümölcsöt teremnek, rügyeket hajtanak? Kiknek szerelme virágzott ki az árnyékukban, s azok élnek-e még együtt boldogságban?
Versválogatás II.
Látom az elkorhadt fát gúnyos jelmezeket öltve Ahogy terjedő pestisként a beton körbenőtte
Várni kell
Várni kell a sötétre, várni kell a fényre. Sokszor várni kell a titokzatos éj csillagos egére.
Ez olyan józsefattilás
Minden nap egy új lap, radírozni nem ér, Becsapod a holnapod.
Versválogatás II.
Sem csepergés, Sem csapás, Ébredező Rügyfakadás Kell!
Versválogatás I.
Vér vesz körül, Tengerré válik, Lelkem kinyílt, Porhadásig.
Az utolsó vers
Ez a világvége, Drága. Itt ér véget minden, innentől már csak Hátrafelé fordulva tekinthetünk vissza A mögöttünk még zöldülő lombokra, Miknek erezeteiben ott csörgedeznek még Pillanataink.