Kicsi házam
Így szeret, görbén, esetten, S széppé tisztul sebzett testem, Ha csupasz fürdet a kádban: Kicsi házam, kicsi házam.
Tükröm tükröm (2. rész)
Vacogva tértem magamhoz egy padon. Lassan sikerült összeszednem magam, az éjszaka emlékei homályosan derengtek. Lívia már biztos teljesen kikészült. Gyalog indultam el, jobb lesz, ha kiszellőztetem a fejemet a hisztiroham előtt. Felkerestem mindenkit, akit ismertem közülük. A nőről senki sem tudott semmit.
Tükröm, tükröm (1. rész)
A tükörben ott állt anyukám. Ugyanolyan volt, mint a régi fényképeken. Kék szeme, széles mosolya és hullámos barna haja volt. Még az sem volt gyanús, hogy ugyanaz a ruha volt rajta, mint az éjjeliszekrényemen lévő fotón.
Az utolsó vers
Ez a világvége, Drága. Itt ér véget minden, innentől már csak Hátrafelé fordulva tekinthetünk vissza A mögöttünk még zöldülő lombokra, Miknek erezeteiben ott csörgedeznek még Pillanataink.
Nőtlen, Címtelen
Ez a vers csak odaégett ebéd egy olcsó, zacskósleves, és ráfeledkeztél, hogy kész a kávéd, fejbe rúg, de édes.