Kevés ember utálja nálam jobban a filmművészeti sznobizmust, de ebben az esetben abszolút Scorsese oldalán állok. Valóban a közönség az, akinek tudatosítani kéne, hogy a művészi érték és a szórakozás nem zárják ki egymást.
Miért van arra szükségünk, hogy jól megijesszenek bennünket, miért kell látnunk tengernyi vértócsát és hullahegyet? A pszichológusokat is régóta foglalkoztatják ezek a kérdések.
Szólj hozzá!