Mikrotörténet egy járvány idejéből
És szeretném elhinni, hogy az általunk megélt tapasztalat tényleg az orvostársadalom kisebbségét érinti. Viszont egy ilyen járványhelyzet idején sajnos ezeket – véleményem szerint – nem lehet tolerálni.
És szeretném elhinni, hogy az általunk megélt tapasztalat tényleg az orvostársadalom kisebbségét érinti. Viszont egy ilyen járványhelyzet idején sajnos ezeket – véleményem szerint – nem lehet tolerálni.
Szünös-szüntelen, erőtlen erőkkel csak tőmondataik kényszerébe gabalyodom,
Féltem, hogy eljön majd ez a nap. Amikor testem önálló életet kezd el élni, lélek nélkül.
Szerintem Beth életútja épp attól lesz különleges, hogy soha nem hagyatkozik bonyolult képekre vagy asszociációkra, helyette a felszínt csiholja a lehető legfényesebbre.
Ezenkívül szöveges és vizuális töredékek ábrázolják a nőket az egyház aktív tagjaiként, ami nem kis fejtörést okoz, hisz a római keresztény egyház belső hierarchiája teljes egészében férfiorientált, amiben nincs helye nőknek… vagy mégis?
A trauma ugyanis, ahogyan a filmből megtudhatjuk, az anyaméhen keresztül öröklődhet, és Angéla esetében öröklődött is…
Egyre gyakrabban futhattunk véres véleménycserékbe ártatlannak tűnő kommentszekciókban, újra és újra láttam felbugyogni a kérdést: mégis miért kell keverni a művészetet és a politikát? Bevallom, ez zavarra adott okot.
A tapasztalatcsere az egyik legfontosabb dolog ebben az egészben, megbeszélni egymással, ki hol mit mennyiért vett, esetleg miből készített alternatívát egyes dolgokra. Rengeteget tanulhatunk egymástól.
Egyszerre bámulatos és félelmetes, hogy ilyen mondvacsinált dolgokon áll vagy bukhat egy egész iparág jövője, és hogy az állandó „én csak egy ember vagyok, mégis mit tudnék tenni” hozzáállás mennyire téves.