Életek darabokban
Megragadom a pillanatot, vagy mi. Ragadnám, de a pillanat valójában 2 óra 7 percnyi játékideig futott. Beszippantott az elején, és a végéig kitartott.
Megragadom a pillanatot, vagy mi. Ragadnám, de a pillanat valójában 2 óra 7 percnyi játékideig futott. Beszippantott az elején, és a végéig kitartott.
Már-már úgy érződik, mintha Zhao a társadalmunk színfalai mögé kísérne, távol mindentől, amit tradicionálisan a kapitalista világ szüleményének tartunk.
A történet elején felszínesen, előítéletesen bemutatott népek fokozatosan emberibbé válnak a mellékszereplőkön keresztül, a néző pedig Rayával együtt jön rá, hogy igazából mind egy hajóban eveznek.
Szerintem Beth életútja épp attól lesz különleges, hogy soha nem hagyatkozik bonyolult képekre vagy asszociációkra, helyette a felszínt csiholja a lehető legfényesebbre.
Tudatosan kezeli az általa feldolgozott jelenség komplexitását, figyelembe veszi a bűnbánat, a változás lehetőségét, viszont a megértés közben egy pillanatra sem söpri a szőnyeg alá a problémát, ahogy ugye a képernyő túloldalán előszeretettel tesszük.
Ha viszont a testünk a sarki boltból, az érzelmeink pedig egy braindance-lemezről származnak, akkor tulajdonképpen kik vagyunk? A Cyberpunk 2077 annak állít szobrot, amit a saját világától megvon: az identitásnak.
Hiszen pont a megszokott rendszer, a kisváros parkolói, az élelmiszerüzletek sorainak párhuzamossága az, ami Lady Bird számára kevés – legalábbis önmagához mérten.
Érzelmes pillanatoknak természetesen nincs híján (…), viszont a valódi, teheneket megszégyenítő bőgés elmaradt, helyette elismerő bólogatással nyugtáztam a záró képsorokat.
A filmet, mint a kultúra tükrét vizsgálja, aminek ugyan az elsődleges céljai közt szerepel a szórakoztatás, ám ehhez ideális esetben nem kéne beáldoznia a mélységet.
Még mindig a kiszámíthatatlanság és a misztikum adták meg az alaphangulatot, viszont egyre több filmkészítő próbált komolyabb, de legalábbis mélyebb téteket szabni puszta életveszélynél.