Nekem nagyon lassan megy. Nem, nem akarok négy fal között maradni még két hónapig, hiányoznak a barátaim, hiányzik a hétvégi kocsmázás, hiányzik a Kobuci kertben az Elefánt koncert, hiányzik, hogy a nyaram nem abban az önfeledt fesztiválhangulatban fog telni, amikor nem zavar, hogy éjjel kettőkor bőrig ázva járod Pestet, mert a vonatod csak fél hatkor…
Lemondani nem könnyű dolog, de ha ez kell ahhoz, hogy arra az útra lépj, amely a célod felé vezet, amely támogat álmaid elérésében, akkor meg kell tenni.
Természetesen nincs tökéletes pillanat a szakításra. Nincsenek enyhítő körülmények, sem RESET-gomb. A Férfi, aki egy biztos pont az életedben hirtelen nem elég, nincs már meg az az egység, összhang. Többre vágysz, másra vágysz. Valami újat akarsz kipróbálni. Önzés? Nem, ez nem csupán önzés, ez egy tőr a szívbe, egy szerető szívbe.
Augusztus végén költöztem ki Canterbury-be, Angliába, hogy szeptemberben itt kezdhessem a tanévet. Ebben sokan támogattak, de sokan féltettek is; “Mi lesz, ha történik valami, nem tudsz hazajutni és ottragadsz?”, kérdezték. Én csak legyintettem “Áh, mi a legrosszabb, ami történhet?” Úgy tűnik, erre a koronavírus a válasz.
Önkéntes egyszerűség. Hogy miért nem magától értetődően ez az életformánk? Erősen a fogyasztói társadalom hibáztatható e téren. Az ember társas lény, követi a másikat, beállunk a sorba, de nemcsak a bevásárlóközpontokban, hanem minden új trend felvillanásakor is. Újat, gyorsan, minél többet és minél gyakrabban.
Az égigérő paszulyon ülsz és a levél alattad egyszer csak lehullik. Zuhansz és nem tudod meddig fog tartani, de azt igen, hogy a követező levélről is le fogsz esni. Megint csak zuhansz és már nem érted, bármelyik levél ilyen könnyen lehullhat? Bármikor csak úgy lelehet esni róla? Két fontos levél hullot le egymás után. Szeretted…
Kedves Hölgyeim! Ezek azok a kérdések, amikre nem fogunk választ kapni egy toxikus férfitől. Higgyétek el nekem, nem mi vagyunk kevesek. Nem mi, akik maximális erőbedobással tettük oda magunkat!
Nem az időn múlik, hogy észrevesszük-e a minket körülölelő világ szépségét. Ez csak a pillanaton múlik, amikor megállunk.
Meg hát egész egyszerű kiszámolni, hogy hány évesek vagytok és ne feledjétek a pezsgő meg a tűzijáték, az csak a miénk, és értünk van! Ne hallgassatok arra, aki azt állítaná, hogy az újév miatt, aljas hazugság…
Nem baj, ha nem sikerült kisúrolni a ház összes szegletét, ha nem vettél mindenkinek ajándékot, vagy ha íztelen lett a halászlé. Beszélgess a szeretteiddel, látogasd meg őket, nevessetek sokat, éld át teljesen az ünnepet.
