Önkéntes egyszerűség. Hogy miért nem magától értetődően ez az életformánk? Erősen a fogyasztói társadalom hibáztatható e téren. Az ember társas lény, követi a másikat, beállunk a sorba, de nemcsak a bevásárlóközpontokban, hanem minden új trend felvillanásakor is. Újat, gyorsan, minél többet és minél gyakrabban.
Az égigérő paszulyon ülsz és a levél alattad egyszer csak lehullik. Zuhansz és nem tudod meddig fog tartani, de azt igen, hogy a követező levélről is le fogsz esni. Megint csak zuhansz és már nem érted, bármelyik levél ilyen könnyen lehullhat? Bármikor csak úgy lelehet esni róla? Két fontos levél hullot le egymás után. Szeretted…
Kedves Hölgyeim! Ezek azok a kérdések, amikre nem fogunk választ kapni egy toxikus férfitől. Higgyétek el nekem, nem mi vagyunk kevesek. Nem mi, akik maximális erőbedobással tettük oda magunkat!
Nem az időn múlik, hogy észrevesszük-e a minket körülölelő világ szépségét. Ez csak a pillanaton múlik, amikor megállunk.
Meg hát egész egyszerű kiszámolni, hogy hány évesek vagytok és ne feledjétek a pezsgő meg a tűzijáték, az csak a miénk, és értünk van! Ne hallgassatok arra, aki azt állítaná, hogy az újév miatt, aljas hazugság…
Nem baj, ha nem sikerült kisúrolni a ház összes szegletét, ha nem vettél mindenkinek ajándékot, vagy ha íztelen lett a halászlé. Beszélgess a szeretteiddel, látogasd meg őket, nevessetek sokat, éld át teljesen az ünnepet.
Hisz csakis erről szól a karácsony – ajándékozás. Mert mivel is fejezheted ki a legjobban szeretetedet a szeretet ünnepén, mint tengernyi ajándékkal? Mi lenne, ha idén kicsit máshogyan közelítenénk meg a dolgot? Ajándékozni valóban szép dolog, de még szebb, ha tudatosan tesszük.
Odáig fajult a helyzet, hogy meguntam panaszkodni is. Nyeltem egy nagyot, és a felém zúduló lavinára is bólintottam egyet, hogy persze, összelapátolom, és visszahordom a hegy tetejére. Ha itt hagynám, mindenhol körülöttem, emlékeztetne arra, hogy nem sikerült. És különben is… Hol marad a rizikó-faktor, hogy nem söpri végig ismét az életemet?
Végezetül pedig annyit mondok, kedves Olvasó, hogy egyszer te is látogass el a Balkánra, igen, a nagybetűs Balkánra. Ha van egy olyan tájegység, amely nemcsak épületeiben és természeti szépségeiben fog megragadni, hanem élményeivel és abszurditásaival is, akkor ez az a régió. Az én szívem egy szelete már ott ragadt. És valahogy úgy érzi magát, ahogyan…
Nem szabad, hogy túlnőjön rajtunk az idegesség, ha esetleg nem megy. Nagyon befogadónak és nyitottnak kell lennünk. Ha kedvesen és pozitívan állunk a szembejövő kihívásokhoz, kevésbé fog leterhelni minket.
