Művészet mint a propaganda nyelve
Manapság már azt gondoljuk, sokkal okosabbak vagyunk, és nem lehet minket a médián, vizuális művészeten keresztül manipulálni. Mégsem kell messzire mennünk, hogy a propaganda eszközeivel találkozzunk.
Mittel úr népi hímzéssel ellátott walkmantartója – Közép-európai zeneajánló
Őseink dúdolt dallamait tüzeljük fel basszusgitárral, s az se baj, ha adunk hozzá egy csipetnyi drum n bass-t vagy technot. Mindezt az eklekticizmus jegyében, hiszen kevés olyan eklektikus régió van a világon, mint szélesebb hazánk, Közép-Európa.
„Már a karácsony sem az igazi”
Mert bizony, kedves olvasó, az eredeti karácsony minden volt, csak nem az a meghitt szellemű ünnep, ahogy ma ismerjük – és pláne nem keresztény.
Egy nap művészet nélkül
De még így is arra jutottam, hogy az életünk végtelenül szürke és sivár lenne, ha nem olvashatnánk, járhatnánk színházba, hallgatnánk zenét vagy csak huppannánk le a fotelba egy film kedvéért.
The Bastards: Lázadó művészet
Egyértelművé válik, mi a koncepció célja: a művészetet kívánják menedékként felajánlani mindazoknak, akik szeretnének elhatárolódni a társadalomtól és annak veszélyeitől.
Michelangelo Dávidja, mint politikai szimbólum
Testtartása könnyed, mégis feszültséget sugároz. Nem egy mitikus figurát látunk, hanem Firenze legszebb férfiját
Így táncoltasd a Führeredet
Hitlert a követőin kívül az egész nyugati világ negatívan ítélte meg, így teljesen érthető, hogy a filmekben éveken keresztül tabutéma volt. De mégis hogyan tört meg a jég? Ki volt az első, aki a fejébe vette, hogy „már pedig viccet csinálok a történelem egyik legutáltabb alakjából”?
Érzelemmentes 21. század…?
Ez nem azt jelenti, hogy ma már senki sem hatódik meg egy-egy festmény előtt, de ennek leggyakrabban az az oka, hogy egy több százéves kép előtt állva rádöbbennek az idő múlására, hogy egy tárgy lehet örökéletű, míg az ember nem.
“Mi lenne ha…?”, avagy töritanulás musicalekkel
A történelmet bárhogy elő lehet adni, Miranda mégis olyan darabot alkotott, amit elképzelni sem lehetne, ha nem lenne.
Hol kezdődik a művészet?
Giotto, Dürer, Manet, Duchamp, Warhol, Hantai… Barbárok, újítók, zsenik vagy primitív művészek, akik jókor voltak jó helyen?