Az irodalom karácsonyi díszei
Az irodalom hangulatteremtő készsége vitathatatlan, érthető hát, ha végső kétségbeesésemben a fahéjillat és Dean Martin éneke mellé segítségül hívom Dickens varázsát is.
Az elmaradhatatlan rémtörténetek
A ropogó levelek, gőzölgő tea és lustán szálló köd teremtette atmoszféra az évek során megszerettette velem az őszt, nem tudok hát nem olvadozó lélekkel viszonyulni valamihez, ami ennyire megtestesíti a kedvenc évszakom.
Hogyan akadályozzuk meg a világ végét
Ahhoz, hogy igazán megértsük az angolok stílusát, mindenképpen angolul kell a műveket befogadni. Ez erre a könyvre is igaz, hiszen a zsenialitásának egy része magában a nyelvezetében rejlik.
Könyvajánló: saját felelősségre
Némelyik regény megköveteli, hogy egy részünk csatlakozzon hozzá a könyvespolcon. Kiszakít belőlünk egy apró darabot minden egyes elolvasott sorral, magába szívja, aztán ott lapul éveken át akkori énünk kis szelete az oldalak közt, mintha sosem lett volna a miénk igazán.
Egy nő arcai
A betűket olvastam, a mondatokat és az oldalakat láttam, de nem tudtam áttörni a gátat, ami mögött ott vár az olvasás valódi élménye: mikor az ember úgy belefeledkezik egy könyvbe, hogy a bekezdések helyét lelki szemei előtt helyszínek, emberek és események veszik át.
A rasszizmus egy tinédzserlány szemszögéből
Ez a véleményformálás nem válik azonban egyoldalúvá. Angie Thomas rámutat mindazokra a hibákra is, amelyeket a feketék követnek el.
Alica Bednáriková: XX (versfordítás)
hordjanak inget, két számmal nagyobbat legyenek szakállasak és ráncosak és gyűlöljenek engem
A hamvaiból újjáéledő kötet
Az akkor Mikszáth-utánzatra degradált regény talán megelőzte saját korát, mai szemmel olvasva ugyanis – figyelembe véve, mikor íródott – meglepőnek hat a már-már merész, de mindenképpen szokatlan és váratlan témák boncolgatása.
Miroslav Válek: Probléma (versfordítás)
Virginia, gondolok rád!
Meglepetten hátranézünk a valakire, aki egyszer, de nem olyan régen, még mi voltunk, dobozokat keresünk elő, és régi cuccokat exhumálunk, s kétségbeesésünkben bőgünk az egykori élet újra már összeilleszthetetlen darabjai fölött, mert ami egybefogná az egészet, a részeink, amikről nem is gondoltuk volna, hogy elveszíthetőek, annyira kicsik és maguktól értetődőek voltak, egyszerűen nincsenek többé.