202104.29
0

Gondolatok a klubmozgalomról – Nyílt levél

A klubmozgalom tényezői egyre-egyre billegnek, saját múltunkkal sem vagyunk tisztában, és sajnos nem is érdekel minket. Festünk szép jubileumot, iszunk egy jót rajta, aztán lekopik, megy az élet tovább.

Kele Lajos cikkének címét loptam el, ami a Népművelés folyóirat Klubfórum c. mellékletében jelent meg 1969 végén. A Nyári Ifjúsági Találkozók (NYIT) egyik szervezőjéről van szó, a csehszlovákiai magyar ifjúsági klubmozgalom első generációjának tagjáról. Csehszlovákiai magyar ifjúsági klubmozgalom. Hosszú, bonyolult kifejezés. Még sokan vannak, akik e fogalmat, a négy szóba zárt gondolatot átérzik: emlékeznek Fábry Zoltán intőszavaira, a művelődési táborokban tábortüzek mellett vitatták meg „közös dolgainkat”, s a borgőz ellenére is szívták magukba Németh László, Czine Mihály, László Gyula vagy Czeizel Endre szavait. Nagy nevek, nagy felelősség, súllyal bíró szellemiség…
Mielőtt elkezdtem volna foglalkozni a klubmozgalom történetével, csupán annak voltam tudatában, hogy valamennyire én is részese vagyok. Most már ezt is kénytelen vagyok megkérdőjelezni. Nem biztos, hogy minden egykori klubvezető vagy a klubmozgalom korábbi motorja egyetértene azzal az állítással, hogy a Diákhálózat (DH) az a szervezet, ami a szlovákiai magyar klubmozgalom örökségét viszi tovább. Nem biztos, hogy azok, akik a Magyar Ifjúsági Szövetséget (MISZ) megálmodták és létrehozták 1968-ban, azok maradéktalanul azonosulnak azon gondolattal, hogy a DH méltó erre a feladatra. Mert mi is a klubmozgalom? Mitől oly súlyos ez a szó?
Én azon diákok (inkább véndiákok) közé tartozom, akiknek szüleinek semmi köze nem volt érdemlegesen ehhez a magyar társadalmi mozgáshoz. Édesanyám a kassai Fábry Zoltán Közművelődési Klub egyik látogatója volt, ellátogatott az 1982-es ipolysági művelődési táborba. És vége. A fennmaradt írások és azon személyek emlékei maradtak, akik kulcsszerepet játszottak az ifjúsági klubok életében és a táborok megszervezésében. Ezekbe kapaszkodok jelenleg, ezen keresztül alakult ki a saját értelmezésem a klubmozgalomról, amit alapvetően négy fontos tényezővel tudnék jellemezni: magyarság,  művelődés, ellenzékiség, kollektivizmus. Nemzeti kisebbségként a közös anyanyelv mindig is egy olyan erő volt, ami egymáshoz vonzotta a diákokat a csehországi és szlovákiai egyetemi városokban. Első diákkörünk, az 1957 őszén alakult Ady Endre Diákkör (AED) elsődleges motiváló ereje is ez volt, a két alapító diák, Varga Levente és Reiter József kollégiumról kollégiumra járva keresték fel Prágában a magyar hallgatókat. Az 1964 februárjában alakult pozsonyi József Attila Ifjúsági Klub (JAIK) továbbgondolta ezt. Kajla Júlia, a JAIK egyik megálmodója és motorja ki is jelentette, hogy a pozsonyi magyar diákság művelődési igényeinek kielégítését szerette volna elősegíteni. Ez a két elsődleges tényező volt a legfontosabb a klubmozgalom történetéből: természetesen a „kössük össze a kellemest a hasznossal” elv alapján nem maradhatott ki a klubéletből és a táborokból a szíverősítő sem.
Az 1968-ban rendezett, keszegfalusi IV. Nyári Ifjúsági Találkozón előadnak a Sarló-mozgalom korábbi tagjai: Győry Dezső, Szalatnai Rezső és Duka-Zólyomi Norbert. (Forrás: Szlovákiai Magyar Levéltár - Fórum Kisebbségkutató Intézet.)
A művelődési igény a magyar diákság részéről az államszocializmus átideologizált és színvonaltalan oktatási rendszerében egy természetes folyamat volt, amihez fokozatosan – egy szűkebb rétegre értendően – társult az ellenzéki magatartás. A klub egy közösséget volt képes teremteni, ami a központosított ifjúsági szervezetektől (CSISZ, SZISZ stb.) egy, bár nem teljesen önállóan, de koherensen működő egység volt. Persze, a másik oldalon ott volt a Csemadokhoz fűződő viszony, ami akkoriban a szlovákiai magyarság egyetlen legálisan működő társadalmi bázisa volt. 1978 márciusában került sor arra, hogy az addig hol féllegálisan, hol legálisan – a Csemadok mellett – működő magyar diákköröket és művelődési klubokat egy keretrendszerbe foglalták: így jött létre a Csemadok Központi Bizottsága mellett működő Központi Klubtanács. Sok „négyszemközti együttműködés” és sok káderelőadás árán, de a ’80-as évek elejétől kezdve a szlovákiai magyar nyarak pezsegtek a különböző művelődési és honismereti táboroktól. Továbbá a ’80-as évek közepén több mint 70 magyar klub működött Csehszlovákia területén, amelyekből természetesen nem volt mind generációs jellegű.
A ma is létező diákköreink életében fontos szerepet játszottak először is az országos Nyári Művelődési Táborok, a nyitrai Juhász Gyula Ifjúsági Klub (JUGYIK) által elindított Gímesi Művelődési Tábor és az Örsújfalun szervezett Honismereti Ifjúsági Tábor. Külön meg kell említeni az AED és a JAIK által 1975-ben elindított Honismereti Kerékpártúrákat, amelyek a korszakban úgyszintén sok fiatalt bevonzottak. Ha azt hitted, kedves Olvasó, hogy egy nyáron már ez is sok, akkor azt kell mondjam neked, hogy ez csupán a töredéke volt. 1983-tól járási szinten elszaporodtak a művelődési táborok, köztük a legjelentősebbek Csicseren, Kurincon, Abroncsospusztán és Nagyfödémesen voltak megrendezve. Az említett „örsújfalusi tábor”, a HIT-tábor 1989 nyarán vált de facto az ifjúsági klubok rendezvényévé, aminek szervezésében részt vett az AED, a JAIK, a JUGYIK és a brünni Kazinczy Ferenc Diákklub (KAFEDIK).
1989. november 17. pedig sok mindent megváltoztatott, többek között egy adott magyar diák viszonyát egy csoporthoz való tartozását. Itt jön képbe a negyedik tényező: a kollektivizmus. Mindannyian egyetértünk abban, hogy a szoci rossz volt, elnyomták a szabad gondolkodást, kényszerítettek dolgokra stb. A szocialista neveléspolitika egy szegmense volt a kollektívába való tömörülés és az egyéni, individuális megnyilvánulások elnyomása. Ma ennek az ellenkezőjét látjuk: az individuális tendenciák kerekednek felül, az emberek egyre kevésbé érzik fontosnak egy közösség iránti elköteleződést vagy azt, hogy egyáltalán egymásra tekintettel legyenek.
Mi pedig, a 90s and 2000s kids már ebben szocializálódunk, az ifjúsági klubokban és diákkörökben pedig tesszük a dolgunkat, hogy életben maradjunk, de milyen áron? Bár diákkörök vagyunk, de nem tizenévesek, akiknek lételemük az, hogy összeüljenek egymásról szaftolni. Kellemes a hasznossal – itt egyik sem érvényesül, maximum bizonyos embereknek kellemes. A klubmozgalom tényezői egyre-egyre billegnek, saját múltunkkal sem vagyunk tisztában, és sajnos nem is érdekel minket (tisztelet az elenyésző kivételnek). Festünk szép jubileumot, iszunk egy jót rajta, aztán lekopik, megy az élet tovább. A szellemiség pedig elvész.
Ez az írás nyílt levél is. Nyílt levél DH-stól a DH-nak. Kérdésem az volt, hogy mitől is súlyos ez a szó: klubmozgalom. A fenti írásom is csak egy dióhéjba sűrített összegző. Diákhálózat, kérlek, légy méltó Önmagadhoz, a szlovákiai magyar klubmozgalomhoz és az ifjúsági klubjaink alapítóihoz. Talán itt az idő felnőni a feladathoz: nem történt meg a nemzedékek közötti tudásátadás, ideje ezt az űrt betömni. Hogy az anekdotákon és a pletykákon túl lássuk a lényeget is. Elnézést, hogy túl komoly voltam. Muszáj volt.

Szólj hozzá!

Your email address will not be published. Required fields are marked *