202003.25
0

A vírus nem nemzeti, avagy párhuzamos koronaintézkedések itthon és otthon

Habár mind a szlovák Nemzeti Tanácsban, mind a magyar Országgyűlésben megcsappant a jelenlévő képviselők száma a kialakult helyzet miatt, a szlovák politikusokon mégis van maszk. Kormánypártoktól és ellenzéktől függetlenül. Sajnos ez is költői kérdés: vajon a magyarországi politikusok méltóságán csorbát fogna az, ha egészségügyi maszkban mondanák el azt a tisztelt ház előtt, amit szeretnének? Ezzel pedig nemcsak a mélyen tisztelt hölgyek és urak egészségét féltem, hanem azt a magyarországi társadalmat, ami előtt példát (nem) mutatnak, és ugyanúgy: kormánypártoktól és ellenzéktől függetlenül. 

Az ókori görög örökség egyik nagy műve, Plutarkhosz Párhuzamos életrajzai képesek elkalauzolni minket egy egyszerűnek tűnő, mégis bonyolult halmazban: mi az értelme az összehasonlításnak? Az analógiát a szerző módszer szintűre emelte, s bár meredek lenne kimondani, hogy „az analógia művészete” innen származik, de nagyban befolyásolta az európai mentalitás arculatát, már ha lehet ilyesmiről egyáltalán beszélni. Az összehasonlításból különböző tanulságokat vonhatunk le, s ezek a tanulságok nyomásgyakorlás szempontjából is gyümölcsözőek lehetnek. Néhány kulcsfontosságú megközelítés útján kíséreljük meg összemérni, hogy Szlovákia és Magyarország hol tart jelenleg, mi újság az utcákon és mit olvashatunk egyik-másik hírorgánumból. Röviden, de velősen és Marquez után szabadon: milyen is a szeretet a korona idején?

1.) Maszkhasználat: Az immár leköszönt szlovák miniszterelnök, Peter Pellegrini március 14-én Horvátjárfalu (Jarovce) határátkelőhelyénél készült sajtótájékoztató idején viselt elsőízben sebészi maszkot a nyilvánosság előtt, ahol Denisa Saková ex-belügyminiszter is példáját követte. Pár nappal később a szlovák „koronainfón” a kormány előljáróin maradéktalanul ott volt egy-egy „rúško”, ahogyan itt mondják. A virtuális közösségi tereken elterjedt az az elképzelés, hogy a maszk egyedül annak való, aki fertőzött, és azt a célt szolgálja, hogy az egészséges egyéneket ne fertőzzék meg. Jómagam nem vagyok orvos – mint manapság egyébként mindenki, hiszen természetesen okosabbak vagyunk a másiknál –, de annyit el kell mondani, hogy ilyen vészhelyzet esetén, azért talán azt a minimális elővigyázatosságunkat és empátiánkat előrébb tolhatnánk a személyes, pitiáner kényelmünknél. És most társadalmi célú hirdetésünk következik: ha van maszkod, és kénytelen vagy elhagyni otthonodat, mindenképp vedd fel, mert fő a biztonság. Te sem tudhatod magadról éppen abban a pillanatban, hogy nem vagy fertőzött, amikor kilépsz az utcára. Ha nincs, és esetleg nincs is mivel eltakarnod az orrodat és a szádat, ajánlom figyelmedbe a pozsonyi Selye János Klub elnökének rövid instrukcióját arra, hogyan készítsd el a saját házirúškodat: 

Visszatérve az eredeti témához: a február 29-i parlamenti választások győztese az Egyszerű Emberek nevű mozgalom lett, így annak vezetője, az eddigi szlovák ellenzék fenegyerekeként ismert Igor Matovič alakíthatott kormánykoalíciót még 3 párt (Család Vagyunk, Szabadság és Szolidaritás, Az Emberekért) segítségével a sajátján kívül. Az új miniszterelnök és miniszterei is a maszkhasználat terén követték elődjeik példáját, miután március 21-én beiktatták az új kormányt. Feltűnést váltott ki Robert Fico ex-kormányfő magatartása a parlament alakulásának napján, amikor maszk nélkül tette le a képviselői esküt. Ennek kapcsán érdemes megemlíteni, hogy a szlovákiai társadalomban a képviselők maszkviselete milyen fogadtatásban részesült. Azt kell mondjam, hogy meglehetősen pozitívan és példaértékűen. 1-2 nap leforgása alatt Szlovákia második legnagyobb városában, Kassán csak elvétve látni maszk nélküli embereket, mitöbb, kollektív nyomás is helyeződik a „bátor különcökre”. Egy apró példa erre: a városi tömegközlekedésen a buszsofőrök is számon kérik a maszkot az azt nem viselőkön. A „rúško” kötelező használata az állandó lakhelyen kívül mától (március 25.) lépett érvénybe, viszont úgy tűnik a szlovákiai társadalom, ha nem is maradéktalanul, de nagyjából regisztrálta a helyzet súlyosságát. 

ac1100ae-49a8-b08a

A Matovič-kormány első sajtótájékoztatója a megalakulásról. Forrás: TA3.

Magyarország. Úgy gondolom itt is érdemes lenne időbelileg megjelölni a dolgok menetét. Talán a legbeszédesebb a tegnapi nap a Parlamentben. A házszabálytól való eltérésről és a parlament felfüggesztéséről is szó fog esni, de az „apróságokat” figyeljük meg egy-egy képviselő felszólalásakor. Habár mind a szlovák Nemzeti Tanácsban, mind a magyar Országgyűlésben megcsappant a jelenlévő képviselők száma a kialakult helyzet miatt, a szlovák politikusokon mégis van maszk. Kormánypártoktól és ellenzéktől függetlenül. Sajnos ez is költői kérdés: vajon a magyarországi politikusok méltóságán csorbát fogna az, ha egészségügyi maszkban mondanák el azt a tisztelt ház előtt, amit szeretnének? Ezzel pedig nemcsak a mélyen tisztelt hölgyek és urak egészségét féltem, hanem azt a magyarországi társadalmat, ami előtt példát (nem) mutatnak, és ugyanúgy: kormánypártoktól és ellenzéktől függetlenül. Mindemellett a parlamenti kétharmaddal rendelkező, s ebből adódóan népszerű Fidesz-KDNP felelőssége még nagyobb. Tekintettel arra, hogy Orbán Viktor magyar kormányfő popularitása továbbra is kimagasló Magyarországon, talán nem ördögtől való dolog lenne a Miniszterelnök úrnak nyilvánosság előtt maszkban megjelennie, ahogyan azt Peter Pellegrini tette, és ahogyan Igor Matovič teszi. Egy egyszerű gesztus, de tömegek követhetik.

2.) Koronaintézkedések: Bár Magyarországon március 4-én, Szlovákiában pedig március 6-án regisztrálták az első koronavírus-fertőzött eseteket, a két ország eltérő ütemben és eltérő sorrendben foganatosította a szigorú intézkedéseket. Hogy a legnagyobb mérföldköveket említsük meg:

a) Rendkívüli veszélyhelyzet bejelentése: 

  • Szlovákia: 2020. március 15.
  • Magyarország: 2020. március 11.

b) Határok lezárása a személyforgalom előtt:

  • Szlovákia: 2020. március 13.
  • Magyarország: 2020. március 16.

c) Nemzetközi tömegközlekedés teljes szüneteltetése (vasút, busz):

  • Szlovákia: 2020. március 13.
  • Magyarország: Ausztrián keresztül továbbra is lehet utazni, részleges szüneteltetés lépett érvénybe 2020. március 12-én.

Nem kizárt, hogy az enyhített kijárási tilalom elrendelése is szerepel a két kormány forgatókönyvében, tekintettel arra, hogy „balkáni testvéreinknél” (Románia, Szerbia, Horvátország, Szlovénia) már hatályban van. Az intézkedések kapcsán pedig nem mehetünk el szó nélkül a Magyarországon „koronavírus-törvényként” elhíresült javaslat kapcsán, ami országos botrányt okozott. Most is az analógiát hívhatjuk segítségül, hogy ennek a jellegét megértsük. Adott Szlovákia, ahol a válsághelyzet kellős közepén történt kormányváltás: új miniszterek, új államtitkárok, és egy olyan kaliberű megpróbáltatással néznek szembe, mint az első Mečiar-kormány az ország függetlenedésekor. Adott Magyarország, ahol immár 10 éve ugyanazok a kormánypártok regnálnak: a krízis miatt rendeletek útján kívánnak kormányozni a veszélyhelyzet meghosszabbításának ferdített kommunikációja mögé burkolózva.  (A kihirdetett különleges jogrend akkor ér véget az Alaptörvény értelmében, amikor a kormány úgy dönt, vagyis a veszélyhelyzet automatikusan hosszabbodik). 

Úgy gondolom, ha az ellenzékből pár napja kikerülő, tapasztalatlan és négy pártból álló Matovič-kormány ennek az ötletét még fel sem vetette, akkor az Orbán-adminisztrációnak sincs feltétlen indoka arra, hogy ezt bevezesse. Mindemellett ennek benyújtása és körítése is elgondolkodtatásra késztet. A magyar politikai kultúra jelenlegi állapotát számbavéve a kormánypártok sem számíthattak arra, hogy ezen javaslatuk első körben át fog menni. S mivel nem is ment át, újabb kiváló ok arra, hogy a jó, öreg lovasnemzet-büszkeséggel felvértezve bűnbakokat keressenek és gyűlöljék egymást a magyar emberek, amit mindkét oldalról fűtenek a tisztelt ház hölgyei és urai. 

korona_alma

 

Balról jobbra: Peter Pellegrini ex-kormányfő a szlovák „koronainfó” közben. Igor Matovič jelenlegi szlovák kormányfő, ahogyan leteszi képviselői esküjét a parlament megalakulásának napján, március 23-án. Orbán Viktor magyar miniszterelnök első nyilvános megjelenése a magyar „koronainfón” március 5-én.

3.) A nyilvánosság tájékoztatása: Természetesen ez az aspektus függ a szlovákiai és magyarországi médiumok mozgatórugóitól is. Aki előszeretettel olvassa a vezető szlovák (Sme, Hospodárske Noviny, Pravda, Aktuality stb.) és magyar (Index, 444, Mandiner, Magyar Nemzet, Origo stb.) hírportálokat, nyilvánvalóvá válik számára, hogy teljesen eltérő erők mozgatják őket. Amíg a szlovák médiumok többnyire kereskedelmi csoportok szerint rendeződnek, addig a magyar médiumok publikációin erősen érezhető a párthovatartozás szempontja. Ez befolyásolja azt is, hogy egy központi sajtótájékoztató hogyan is néz ki Pozsonyban és Budapesten. A krízis eszkalálódásától kezdve Peter Pellegrini, mint Szlovákia kormányfője tájékoztatta a lakosságot (maszkban) a vírus elleni harc folyamatáról úgy, hogy a Válságstáb látta el a kormányt tanácsokkal. Ez nem változott Igor Matovič hatalomátvételét követően sem. Magyarországon az Operatív Törzs tagjai, a Miniszterelnökségért felelős miniszter, illetve a kormányszóvivő végzik el ezt a feladatot elsősorban (maszk nélkül). Orbán Viktor alkalmi bejelentéseket tesz, azt is többnyire videóüzenetek formájában. Ami a sajtó képviselőit illeti, a mozgatórugók erőteljesen érezhetőek. Így az offenzív ellenzéki magyar média kérdéseire Kovács Zoltán kormányszóvivő egy, Robert Fico retorikájára kísértetiesen emlékeztető, „az újságírók gazemberek és szenzációhajhászok” kaliberű választ ad. Nem feltétlenül kielégítőek maximálisan Pellegrini vagy Matovič válaszai a sajtó képviselői számára, viszont a politikai kultúra és az etikett legalább jelen van. Nem beszélve arról, hogy amíg az Operatív Törzs több alkalommal kérdéslimitet határoz meg, addig a beiktatott Matovič-kormány első sajtótájékoztatóján a miniszterelnök eleve elnézést kért az újságíróktól, hogy csupán 3 kérdésre képes azon a napon válaszolni, mivel a vírusintézkedésekről kénytelenek voltak tovább tárgyalni. És itt most az nem is számít, hogy mi volt a valódi oka a késésnek. A lényeg az illem és a hangnem.  

Orban_Viktor_1_fit_1200x10000

Orbán Viktor második nyilvános megjelenése a magyar „koronainfón” március 23-án. Mellette Kovács Zoltán kormányszóvivő.

Végezetül pedig egy, túl sok szót nem érdemlő szempontot mutatnék be: a kormány és az ellenzék viszonya a járvány idején. Mindenki szájából ugyanaz hangzik túl sok körítéssel: együtt kell működni. Igen, együtt kell működni, de úgy hogy mindkét fél enged, és nem próbálnak kést döfni egymás hátába az együttműködés alatt. A vírus szlovákiai megjelenésének első napjaiban úgy tűnt, mintha a Pellegrini-kormány utolsó napjaira az akkori ellenzék is elhalkult volna, alkalmazkodva a rendkívüli helyzethez. A kormányváltás óta viszont a szlovák Nemzeti Tanácsban is újra megy tovább az élet: Robert Fico pártja a többéves regnálást követően újult erővel lendül neki az ellenzéki szerepnek. A magyar Országgyűlésben pedig a helyzet változatlan hangnem, racionalitás és kultúráltság tekintetében egyaránt. Az analógia arra is jó, hogy kifelé tekintsük, hogy tudjuk önmagunkat mérni valakihez/valamihez, mert önmagunkat mérceként felállítani (ahogyan egy zárt társadalom teszi) nem visz előre. Mind a szlovákiai, mind a magyarországi társadalomnak regisztrálnia kell, hogy a vírus nem nemzeti, és a nemzetek között nem válogat. Ilyenkor nemcsak a COVID-19 nagy veszély számunkra, hanem önmagunk büszkesége és képmutatása is. Itt az ideje szerényen tenni, ami tehető, hogy megóvjuk egymást. 

Szólj hozzá!

Your email address will not be published. Required fields are marked *